A minap nézegettem az Addicton a szavazást, "Büszke vagy rá, hogy a reklámszakmában dolgozol?" címmel. És bár a poén kedvéért egy pillanatra elgondolgoztam rajta, hogy a legkedveltebb "Az ismerőseimnek azt mondtam APEH ellenőr vagyok" opciót válasszam, aztán valami elemi erővel megszólalt bennem egy hang, hogy igen is büszke vagyok rá. Érvek hada zúdult fel a fejemben, többek közt a címben említett gondolat.
Jelen iromány főként ahhoz a post megírásakor érvényben lévő 8,7%-ot kitevő 36 emberhez szólna, akik a "Szégyellem, mert a reklámszakmában nincs semmi, amire büszke lehetnék" fémjelzésű válaszlehetőséget választotta.
Sarkalatos véleményem kifejtése előtt meg kell jegyeznem, néhol indokolnom, hogy a többi szavazóval amúgy egyetértek:
416-an szavaztak, valószínűsíthetően a reklámvilágból, ami szerintem elég magas szám, ezért is foglalkozom vele.
123-an adják magukat otthon inkább APEH ellenőrnek, gondolván, hogy ez kevésbé ciki, a szavazást ők vezetik 29,6%-kal. Ez nyilván nem komolyan veendő, mint inkább vicces.
7,9% otthagyta inkább a reklámszakmát, -van ilyen, a pályaelhagyás más területekre is jellemző, pláne, hogy sok tanár, pszichológus, szociológus nyergel át e területre, így ez bele is fér, sokan visszatérnek eredeti szakmájukhoz. Lehet, hogy ez a szakma nem nekik való.
11%, azaz 45 ember szerint külföldön dolgozva más lenne a helyzet, szerintük az itthoni reklámvilág szégyellni való. Jó, nyilván külföldön minden jobb, minden szebb, de valljuk be a helyzet olyan amilyen, mi alakítjuk. Lehet így hozzáállni de nem érdemes.
És akkor az az ominózus 36 ember, aki szégyelli, hogy a reklámszakmában dolgozik: Igazából nem kötelező. És főleg nekik szól, hogy, ha nem elégedett az itthoni reklámvilág színvonalával, tegyenek ellene. Aki valóban elkötelezett a szakma iránt, de nem elégedett vele, kötelessége akár egyszemélyes kommandós hadseregként változtatni a helyzeten. Kommunikációval sokmindent meg lehet változtatni, és mi éppen ezzel foglalkozunk. Új, okos ötletekkel el lehetne indulni más irányba, nem kell másra várni, hogy mögötte elindulhassunk.
7% néha szégyenli, néha én is.
13%, vagyis 55 ember vallotta, hogy szeret reklámügynökségen dolgozni, de nem büszke rá.
97 ember, 23% abszolút büszke rá, szerinte a reklámban dolgozni a legjobb meló a világon.
Nos, én velük értek egyet. Szerintem modern aranyásók vagyunk, szabadok, világmegváltó gondolatokkal. A legliberálisabb, -lazább cégeknél dolgozunk. Érdeksebb munkája senkinek nincsen és mindig képben vagyunk.
És hiszem, hogy a marketing az innováció motorja!
Ha már kommunikálunk, szeretnénk minél pöpecebb terméket létrehozni. A marketingnek olyan ingyenes szolgáltatásokat köszönhetünk, mint a kereskedelmi csatornák, amik még mindig a legnépszerűbb és leginkább elterjedtebb csatornák az országban, vagy mint például a Google teljes termékpalettája, hiszen hirdetési bevételekből él, ez óriási bevétel és részben zöld,- és biotechnológiai befektetésekre fordítja. De az olyan népszerű szolgáltatások, mint pl. a Facebook is főként azért születnek, hogy tulajdonosainak hatalmas reklámbevételt teremtsenek. Reklámokból él már a sport, de a filmek és számítógépes játékok torrentezés miatt megcsappant bevételeit is részben pótolja a product placement. És sokak álma egy olyan népszerű és hasznos netes project megvalósítása, melyből a reklámok által vastagodhatnak.
A hírsiteok is reklámokból élnek.
A reklám nem teremti az innovációt (és itt főként netes innovációkra gondolok), de generálja! Okot ad rá. Mondjuk, hogy a marketing inspirálja az innovációt, reményt ad a bevételre, amely remény erőt és ihletet ad a fejlesztéshez.
Én minderre büszke vagyok.