Anno Domini volt egy érdekes training, - Kaszás György tartotta – melynek az volt a címe, hogy: „Mi a kreativitás?” Na mi? Senki sem tudta. A mai napig nem derült ki, viszont a trainingen volt egy nagyon érdekes felvetés; mely arra volt kíváncsi, hogy mi lenne, ha a reklám, holnap reggel kilencharminckor, egyszer és mindenkorra eltűnne. A feldobott labda nagyon érdekes kérdést feszegetett, mondván, mi a különbség reklám és információ között. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy társadalmunknak nagy szüksége van különböző információkra. A reklám pedig ezt a nyersanyagot, becsomagolja, az információból üzenetet fabrikál. Itt – ott talán hozzátesz, ezt – azt talán elhallgat, egyszóval kicsit átalakítja az információt. Néha ezt szofisztikátlan teszi, néha egészen elbaltázott módon. A legtöbb reklám betartja az íratlan szabályokat, de akad szép számmal, amelyik nem kicsit módosít az alapinformáción. Ezért mondják az emberek, hogy a reklám hazudik.
A reklám hazudik?
Ez általánosságban nem eldönthető, de e postnak nem is célja, hogy ezt eldöntse. Inkább egy érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet. Ha egy cég a hagyományos médián keresztül állít valamit, akkor az „oda van írva”, „meg van mondva” ha igaz, ha nem. Olvassuk, nézzük, befogadjuk, egyebet nem nagyon tehetünk, legfeljebb feltehetjük a kérdést: „Na de micsinálsz?!”
Ha van a kommunikációban csúsztatás, ha nincs, az már megjelent és adott esetben hiába tudja néhány fogyasztó, hogy az üzenet nem felel meg a valóságnak, legfeljebb élhet a panasz jogával a megfelelő szervek irányába, vagy írhat az ügyfélszolgálatnak.
Ha hazudik a reklám, akkor az bizony kiderül
Ám ha a közösségi kommunikációban, egy cég/brand/szervezet stb. nem állít magáról igazat, vagy ha tudatosan/véletlenül állít valótlant az rendkívüli gyorsasággal derülhet ki. A hatása elemi erejű lehet, amit csak komoly szakértelemmel lehet kezelni.
A közösségi médiában publikálandó reklámok, üzenetek, postok esetében mindenki kétszer alaposabban meggondolja, hogy mit írjon le. Ha csak egy kicsit is kétséges, ha csak kicsit is félreérthető, vitatható, abban az esetben bizony jobban tesszük, ha végiggondoljuk, hogy postoljuk e az adott hozzászólást, állásfoglalást, bármit. Manapság – mély tisztelet a bátor kivételnek - általában az ilyen vitás, vagy kétséges esetekben mindenki kellő körültekintéssel jár el, és ha kicsit is rezeg a léc, hogy valami félreérthetőt, vagy olyasmit ír, ami bármilyen csekély százalékban is visszaüthet, akkor azt egyáltalán nem is publikálja. És ez így rendben is van.
Credibility & Trust
Nem tudom Ti, hogy vagytok vele – majd biztos elmondjátok – de én ezért szeretem a közösségi médiát. Ad a reklámozásnak és általában az üzleti kommunikációnak egy átláthatóságot és hitelességet.
Credibility. Amit egy brand leírt, publikált, azt mások véleményezik. Ha valahol kilóg a virtuális lóláb, akkor az hamar napvilágra kerül.
Trust. Ebből eredően tovább növekszik az a „megbízható forrás” érzet, mely a közösségi médiát körbeveszi.
A tisztító hatás
A kommunikációs üzenet – melyekről azt hitte korábban az utca népe, hogy hazudik – váratlanul szembetalálja magát a közösségi médiával, melynek hatására a túlzások csökkennek, az elhallgatott részletek napvilágra kerülnek, hiszen a közösség tagjai el nem mulaszthatják, hogy postjaikban az ellenmondásos részletekre azonnal felhívják a figyelmet, akár kevéssé irodalmi dialektikusban. (Amit persze mondanom sem kell, hogy mindenki véresre lájkol majd) Mindezek okán a közösségi kommunikációnak van egy erősen megtisztító hatása, ami jót tesz úgy egészében a reklámiparnak is. A közösség pedig napról napra nő, ereje, öntudata növekszik. Úgy tűnik, hogy ez egy jó folyamat. Meglátjuk…
Folyt köv.
Üdvözlettel:
[Follow me on Twitter]
Ps1.: Majd most már arra leszek kíváncsi, hogy mikor él vissza vele. Ha észrevettem majd, jelentkezek.
Ps2.: A közösség erejének növeléséhez persze nem járulnak hozzá azon jelenségek, melynél tetten érhetünk beépített marketereket, melyek valamely „izgalmas” üzleti érdeknek megfelelően erősen alakítják/torzítják a közösség véleményét. Az egy másik mise; mára ennyi éppen elég.
