Ha nincs szerencséd és ilyen vagy olyan módon megtörték a Facebook hozzáférésedet, akkor íme néhány tipp, hogy mit érdemes megtenned, hogy visszaszerezd a Facebook identitásod.

0. lépés: No Para...

0/a Az első dolog ami a betöréskor eszedbe fog jutni, hogy milyen értékes dolgok voltak fent a Facebookon, a másik a mi garantáltan beflashel, hogy hány ismerősöd fog kapni "pucérnős" meg "belezős" linket, amiről mindenki tudni fogja, hogy full scam, Te meg teleszemeteled a szerencsétlenek üzenő falát. 

0/b A másik dolog egy kicsit szubjektívebb, mert az a fura érzésed támad, mint egy offline betörés esetén, hogy valaki hozzányúlt a cuccaidhoz. Még ha nem is vitte el, de szétdobálta őket, ott járkált, ahol semmi keresnivalója, egyszóval bláááá; nem lesz komfortos érzésed... De nyugi, nézzük mit érdemes ilyenkor csinálni.

 Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek

Ez a mondat mostanában egyre gyakrabban eszembe jut, legtöbbször magamra vonatkoztatom, múlt héten azonban az Enter Digital konferencián szinte egész nap ez járt a fejemben. Természetesen csak képletesen, hiszen a gamification témájú konferencia napirendje igen sűrű volt, így a temérdek információt is be kellett fogadni valahogyan. Saját gondolatra már igen kevés energia jutott, talán ezért is telt most egy hétbe, hogy összeszedjem az tapasztalataimat a konferenciáról. Az élménybeszámolóból ezúttal ki is hagyok minden kritikai észrevételt, inkább arról beszélnék, hogy mi is az, ami miatt megérte ott lenni. De először akkor kicsit a gamification-ről. Szép műszó ez, hangzatos is, természetesen magyar fordítás nem született még rá, amit én személy szerint nem is igazán bánok. Összefoglalva olyan mechanizmusok alkalmazása, amelyek a játék örömét és mechanizmusait illesztik be az élet más területeire, így akár egy promócióba, vagy száraz vállalati szoftverbe. Hozzá kell tegyem, hogy nagyon vártam már ezt a konferenciát, hiszen mint jó digitális érdeklődésű embert izgat minden ami új, szokatlan és nem hagyományos. Az előadások között voltak jók és kevésbé jók, de egy konferencia már csak ilyen, az azonban biztos, hogy fontos.

A hangsúly az engagement, ha ott van, érdeklem. 

Na, egy ilyen mondatot biztos nem ír le egy profi marketinges, már ha legalábbis komolyan gondolja. Elég csak egy pillantást vetni a Facebookon a jobb oldali sávban található hirdetésekre, szinte biztos, hogy minden második nyereményjáték ilyen lesz. Ezekkel nem feltétlenül az a gond, hogy nincs benne semmi fantázia, sokkal nagyobb probléma az, hogy teljesen ellentmond a Facebook promóciós szabályzatának. Persze, mit törődök én ezzel, majd remélhetőleg törli a Facebook ezeket az oldalakat, kevesebben leszünk, kisebb lesz a zaj, és akkor csak azok maradnak, akik tudnak alkalmazkodni a szabályokhoz. Ennek ellenére, egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy hiányzik a fair play a Facebook-ról. A másik dolog pedig az, hogy nem értem én ezt az egészet. Ennyire amatőr lenne az adott ügynökség/cég, hogy még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa a szabályzatot? Vagy csak úgy gondolják, hogy csak nem mi leszünk azok, akiket törölni fog a Facebook? Példát sok százat fel tudnék sorolni, de itt most inkább felhívnám a figyelmet a főbb pontokra:

1. Az első és legfontosabb, hogy promóciót csak külön applikáción lehet futtatni. Ez lehet saját fejlesztés, vagy harmadik fél által fejlesztett applikáció. A lényeg, hogy rendelkezzünk a jogosultsággal, hogy használhatjuk. Pénztárcabarát megoldás lehet pl. a Wildfire apps által kínált appválaszték.
2. Az oldal puszta lájkolása, vagy check-in nem lehet a promócióban történő részvétel feltétele. Ugyanez igaz a fotó feltöltésre, megosztásra, lájkolásra, kommentelésre. Azt hiszem ezt kell legkevésbé magyaráznom, hiszen világos és érthető a nagy NEM.
3. Legyen szó bármilyen appről a lájk gomb, mint funkció nem használható a szavazásban.
4. A nyerteseket nem lehet a Facebookon keresztül értesíteni. Így nem csak az üzenetek, hanem az üzenőfali értesítések is kiesnek a lehetőségek tárából. Ezek tényleg csak a legfontosabb pontok, azonban ha már „csak” ezeket betartjuk, akkor szinte biztos, hogy nem jutunk a Puma Lengyelország (60 000 rajongó) vagy pl. sok hazai szálloda sorsára. Mert ha munkát fektetünk az oldalunkba, akkor egész egyszerűen nem éri meg, hogy elveszítsük a rajongókat, legyen csupán néhány száz vagy több ezer.

Hangsúlyozom azonban, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, ezen kívül sok más kritériumnak is meg kell felelni (FB logóhasználat, advertising guidelines, etc.), arról nem is beszélve, hogy a lokális jogszabályokat sem ártana követni. De erről már nem is merek álmodni. Bár, kíváncsi vagyok, hogy a SZF mikor kezdi el ezeket a promókat vizsgálni (ha még nem tette). Ha pedig mindez nem lenne elég, érdemes gyakran nézegetni a Facebook szabályzatait, ugyanis azt minden értesítés nélkül változtatják meg (körülbelül félévente frissítik), így az is simán előfordulhat, hogy egy már kész/futó promóciónkon kell kampány közben igazítani. 

 Íme egy egyszerű és igen kreatív ötlet a tunéziai AXE-tól. Telitalálat az üzenet célba juttatásában: Axe Multiple Girlfriends App. Az alkalmazás az igen népszerű facebook kapcsolati státuszt használja fel, melyre úgyis mindenki mindig felfigyel. Pláne, ha kicsit meg van spékelve:

Ali Mghirbi maga tudta az alkalmazásban kiválasztani Anna képét ill. a kívánt barátnők számát. Ha barátai kíváncsiak a másik 206 barátnőjére is és rákattintanak a linkre az alkalmazás fogadja őket is, így máris beállíthatják ők is. Egyszerű egyszer használható kis alkalmazás, ám annál ötletesebb és viccesebb.

Hiába, a vámpírőrület a fogászati reklámokat is elérte. Így ha az ember fia szexi-trendi vérszomjas vámpír, már akkor sem mehet biztosra, mert a rossz lehelet a legforróbb éjszakát is lehűtheti. Csillagos ötös a Porthmouths-i egészségügyi szolgálat vírusfilmjének, íme a példa, hogy igenis meg lehet hozni a kedvet a fogorvoshoz is.

A Sloggi fehérnemű márka megunta, hogy uncsi hagyományos reklámokat gyártson, így egy kis vírus buzz-zal kavarta fel az állóvizet. A márka, amiről nekem eddig csak a nagyibugyi jutott csak eszembe, no és sok pamut, nem titkoltan a fiatalokat szerette volna megcélozni, így a Facebookot választotta hadiszállásul, ami lássuk be, nem volt akkora mellélövés. Az viszont már igen, hogy szerintem nagyon is pasiknak szól az egész. Bár lehet, hogy nem elhanyagolható piackutatásuk van arra vonatkozólag, hogy rengeteg pasi vásárol a barátnőjének/ feleségének fehérneműt. De akkor vissza a koncepcióhoz, ami viszont ötletes: adott egy talált fényképezőgép, amin bizony - nem meglepő módon - képek vannak, nem is akármilyenek. Emberünk nyit egy Facebook oldalt, ahová feltölti a képeket, és elkezdi keresni a jogos tulajdonosokat, bízva abban, hogy ha elég sokan megosztják, akkor csak magukra ismernek valahol.

A sztorit tudjuk, sokan megosztják, nézegetik a fehérneműs bulizós csajokat, az új kollekció szétterjed a neten, nekem viszont mégiscsak az a bajom, hogy csajok általában nem nézegetnek meg ilyen képeket (vagy legalábbis sokkal kevésbé érdekli őket, mint a pasikat, pláne, hogy megosszák), és az nem egyértelmű, hogy miért nem lehet egy fehérnemű kampányt a nőkre építeni. Persze lehet, hogy az a legnagyobb hiba, hogy magamból indulok ki, és ennél a kampánynál csak azt látom, hogy nagy lehetett a szórás és kicsi az elérés. 

A reputation menedzsment nem is olyan rég csak a felsővezetők úri kiváltsága volt, az utóbbi néhány évben azonban a szorgos kis hangya dolgozó számára is rengeteg lehetőség bukkant fel, amivel saját álláspiaci, illetve szakmai pozícióját, ezzel jóhírét, és jövőjét is egyengetheti. Persze ezek csak afféle „Csináld magad módszerek”, de annál hatékonyabban működhetnek, ha jól használjuk őket.

Ha azt gondoljuk, hogy a self-branding csak öncélú hobbi magamutogató szakbarbárok számára, akkor nagy tévedésben élünk, mivel bármilyen HR-es hírforrásból egyértelműen kitűnik, hogy egy állás megpályázásánál mennyire fontos az, hogy kitűnjünk a tömegből. A statisztikák alapján ez evidens is, ugyanis minden magyar meghirdetett állásra 25-en jelentkeznek. Ha pedig marketing területen mozgunk, ez ennek a sokszorosa is lehet. Mivel ez egy digitális blog, így azzal nem is akarok foglalkozni, hogy mennyire lehet/kell/ szokás csúsztatni egy életrajzban/interjún, inkább arról szónokolnék, hogyan érdemes felépíteni magunkat, a saját márkánkat az online platformokon. Mert, ha épp nem is keresünk állást, akkor is érdemes gondozni digitális portfóliónkat, hiszen rengeteg kapcsolatot és ezáltal jó lehetőségeket teremthetünk magunknak a jelenben és a jövőben egyaránt.

Facebook és társai
Mivel mi magyarok már 3 millióan lógunk a Facebookon, ezért egyre relevánsabb a tény, hogy regisztráljunk, ha eddig még nem tettük volna. Azonban az igazi gond akkor kezdődik, ha már ott vagyunk. Ugyanis annak ellenére, hogy eléggé fejlett adatvédelmi beállításokkal bír a rendszer, sokan a nyíltság jegyében, vagy épp a lustaságuk miatt, hagyják, hogy mindenki lásson mindent. Azonban én úgy gondolom, és sokan egyetértenek velem ebben, hogy nem feltétlenül jó, ha a jelenlegi/leendő munkaadó/partner látja, hogyan poénkodunk a haverokkal (munkaidőben) illetve milyen nyaralós/bikinis/bulizós fotókat osztunk meg közeli ismerősökkel. Itt is igaz a kevesebb, néha több elve, így nem árt, ha barátainkon kívül nem sokat osztunk meg a Facebookon regisztrált tömeggel. Egy kedves ismerősöm mást utat választott magának a minap: megkért bennünket, hogy mentsük le a közös képeket, és a jövőben se erőltessük a tagelést a cikis fotókon, mivel a következő héttől egy iskolában dolgozik, mint oktató és szeretné bejelölni a sulis spanokat. Ez is érthető, de egy kis időtöltés az adatvédelmi beállításokkal sokkal egyszerűbb, később sem érhet váratlan kínos tag, és ezt bárki megértheti, hiszen mindenkinek lehet magánélete. Természetesen szinte ugyanez értendő az összes többi közösségi oldalra is. UI.: A Randivonalon soha ne írjunk a főnöknek :)

Szakmai közösségi oldalak
Egyelőre csak a nemzetközi oldalak rúghatnak labdába, de szerencsére ezeken is sok magyar regisztrált már, és sok cég itt szemezget magának, ha munkaerőt toboroz. Az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb ilyen oldal a LinkedIn,  100 millió taggal globálisan, és 127 366 honfitársunk is itt netvörköl. A potenciális álláskeresők mellett természetesen rengeteg cég is képviselteti itt magát. Itt egyszerűen csak regisztrálnunk kell, megadhatunk minden iskolai és szakmai adatot magunkról, de arra is lehetőségünk nyílik, hogy kapcsolati hálót alakítsunk ki, vagy csatlakozzunk különböző izgibbnél- izgibb csoportokhoz. Ilyen pl. a Pulic Relations Professionals ahová már csak a neve miatt is jó tartozni. De vannak egyéb kiegészítő alkalmazások is, én többek között az Amazon: Mit olvasol éppen? alkalmazását használom, ez az egyik olyan, ami szerintem el is mond valamit rólam a potenciális munkaadómnak. Persze figyelni kell az olvasmánylistára is, nem biztos, hogy jó fényt vet bárkire ha csak Twilightot olvas, de ha a sorozatgyilkosok kedvencének titulált Zabhegyező az egyetlen könyvünk, az is árulkodó lehet.

Google
Mivel személy szerint úgy gondolom, hogy a személyes honlapnak csak nagyon kevés esetben lehet létjogosultsága (pl. vezető politikus, és társai) így az elején tisztázom, hogy a google alatt nem a SEO-t illetve SEM-et értem. Gugliztad már le magad? Idegen emberek esetében annyira egyértelmű, hogy beütöm a legismertebb keresőbe a nevet, de saját magát az ember veleszületett szerénységénél fogva automatikusan nem üti be. Pedig érdekes dolgok derülhetnek ki. Ha olyan nevünk van, ami nem igazán egyedi, akkor pláne érhetik érdekes lehet. Ha rosszul áll a szénánk, a keresőben, akkor jöhet az optimalizálás, vagyis, akár egy LinkedIn regisztráció megmentheti a nevünket és becsületünket a kereső-száműzetéstől és előkelőbb helyre emelheti.

Online ujjlenyomat
Elcsépelt frázis, de a lényeg mégis az, hogy nyomot kell hagyni az online világban. Ma már kevés, ha az egekbe emeljük magunkat az életrajzunkban, érdemes felmutatni valamit, amit büszkén lobogtathatunk. Mivel ajánlólevelet már ritkán kérnek, és leggyorsabb információforrás a web,  érdemes ebben gondolkodni. Ha körülnézünk láthatjuk, hogy rengeteg tizenéves is blogol, twittel, vagy egyéb módját választja az önkifejezésnek, egyszerűen ott a kényszer, hogy nem lehet lemaradni. Legyen az blog, Tumblr, Posterous vagy bármi más, a lényeg, hogy műveljük rendszeresen, mert ez is rengeteget elárul rólunk, és egy-egy interjún lehet, hogy épp emiatt figyelnek fel ránk. És persze az a helyzet is simán előfordulhat, hogy, hé, Te írod ezt, komolyan? Mindig olvasom.

Webnévjegy
Ha még nem volt elég ez a rengeteg hely, ahová regisztrálhatsz, egészítsd ki mindezt, vagy váltsd ki  egy webnévjeggyel. Itthon még kevésbé ismert, mégis számomra egyszerűségével annál lenyűgözőbb az about.me. Mintha csak egy kezdőlap lenne, egy nagy háttérfotó, a betűtípus is testreszabható, nincs túl sok mozgástér, de ahhoz éppen elég, hogy jól érthető és ízléses webnévjegyet alkossunk magunknak.

Ha egy parfümnek dedikált kisfilmet olyan nevek fémjeleznek, mint Vincent Cassel, Darren Aronofsky ( A Fekete hattyú rendezője) és nem utolsó sorban hazánk lánya, Mihalik Enikő modell, akkor az ember már csak a rend kedvéért is megnézi. Yves Saint Laurent legújabb parfümje a La Nuit de L'Homme, vagyis a férfi éjjele (és most nézzétek el nekem a szabad fordítást) megadja a keretet a filmnek, éjszaka, csábítás, szenvedély, magával kell, hogy ragadja a nézőt. Azonban hiába minden francia bujaság, és a nagy nevek a kisfilmben, engem nem vett le a lábamról. Hacsaknem abból a szemszögből vizsgálom majd meg újra a művet, hogy veszek a pasimnak egy ilyen parfümöt, és megnézem, lesz-e annyira szexi, mint Vincent.

Holnap kiderül, hogy ki nyerte a BrandFestival New Talent SMS-karrierpályázat díját, a 2 napos konferenciabelépőt. Ide menj, ha küldtél SMS-t illetve, ha érdekel milyen kreatív pályamunkák születtek 160 karakterben:
Ápr. 7. (csütörtök), 17.45, Negro ( 1051 Bp. Szent István tér 11.). 

Egyéb info: http://www.facebook.com/BrandFestivalOfficial