A reputation menedzsment nem is olyan rég csak a felsővezetők úri kiváltsága volt, az utóbbi néhány évben azonban a szorgos kis hangya dolgozó számára is rengeteg lehetőség bukkant fel, amivel saját álláspiaci, illetve szakmai pozícióját, ezzel jóhírét, és jövőjét is egyengetheti. Persze ezek csak afféle „Csináld magad módszerek”, de annál hatékonyabban működhetnek, ha jól használjuk őket.
Ha azt gondoljuk, hogy a self-branding csak öncélú hobbi magamutogató szakbarbárok számára, akkor nagy tévedésben élünk, mivel bármilyen HR-es hírforrásból egyértelműen kitűnik, hogy egy állás megpályázásánál mennyire fontos az, hogy kitűnjünk a tömegből. A statisztikák alapján ez evidens is, ugyanis minden magyar meghirdetett állásra 25-en jelentkeznek. Ha pedig marketing területen mozgunk, ez ennek a sokszorosa is lehet. Mivel ez egy digitális blog, így azzal nem is akarok foglalkozni, hogy mennyire lehet/kell/ szokás csúsztatni egy életrajzban/interjún, inkább arról szónokolnék, hogyan érdemes felépíteni magunkat, a saját márkánkat az online platformokon. Mert, ha épp nem is keresünk állást, akkor is érdemes gondozni digitális portfóliónkat, hiszen rengeteg kapcsolatot és ezáltal jó lehetőségeket teremthetünk magunknak a jelenben és a jövőben egyaránt.
Facebook és társai
Mivel mi magyarok már 3 millióan lógunk a Facebookon, ezért egyre relevánsabb a tény, hogy regisztráljunk, ha eddig még nem tettük volna. Azonban az igazi gond akkor kezdődik, ha már ott vagyunk. Ugyanis annak ellenére, hogy eléggé fejlett adatvédelmi beállításokkal bír a rendszer, sokan a nyíltság jegyében, vagy épp a lustaságuk miatt, hagyják, hogy mindenki lásson mindent. Azonban én úgy gondolom, és sokan egyetértenek velem ebben, hogy nem feltétlenül jó, ha a jelenlegi/leendő munkaadó/partner látja, hogyan poénkodunk a haverokkal (munkaidőben) illetve milyen nyaralós/bikinis/bulizós fotókat osztunk meg közeli ismerősökkel. Itt is igaz a kevesebb, néha több elve, így nem árt, ha barátainkon kívül nem sokat osztunk meg a Facebookon regisztrált tömeggel. Egy kedves ismerősöm mást utat választott magának a minap: megkért bennünket, hogy mentsük le a közös képeket, és a jövőben se erőltessük a tagelést a cikis fotókon, mivel a következő héttől egy iskolában dolgozik, mint oktató és szeretné bejelölni a sulis spanokat. Ez is érthető, de egy kis időtöltés az adatvédelmi beállításokkal sokkal egyszerűbb, később sem érhet váratlan kínos tag, és ezt bárki megértheti, hiszen mindenkinek lehet magánélete. Természetesen szinte ugyanez értendő az összes többi közösségi oldalra is. UI.: A Randivonalon soha ne írjunk a főnöknek :)
Szakmai közösségi oldalak
Egyelőre csak a nemzetközi oldalak rúghatnak labdába, de szerencsére ezeken is sok magyar regisztrált már, és sok cég itt szemezget magának, ha munkaerőt toboroz. Az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb ilyen oldal a LinkedIn, 100 millió taggal globálisan, és 127 366 honfitársunk is itt netvörköl. A potenciális álláskeresők mellett természetesen rengeteg cég is képviselteti itt magát. Itt egyszerűen csak regisztrálnunk kell, megadhatunk minden iskolai és szakmai adatot magunkról, de arra is lehetőségünk nyílik, hogy kapcsolati hálót alakítsunk ki, vagy csatlakozzunk különböző izgibbnél- izgibb csoportokhoz. Ilyen pl. a Pulic Relations Professionals ahová már csak a neve miatt is jó tartozni. De vannak egyéb kiegészítő alkalmazások is, én többek között az Amazon: Mit olvasol éppen? alkalmazását használom, ez az egyik olyan, ami szerintem el is mond valamit rólam a potenciális munkaadómnak. Persze figyelni kell az olvasmánylistára is, nem biztos, hogy jó fényt vet bárkire ha csak Twilightot olvas, de ha a sorozatgyilkosok kedvencének titulált Zabhegyező az egyetlen könyvünk, az is árulkodó lehet.
Google
Mivel személy szerint úgy gondolom, hogy a személyes honlapnak csak nagyon kevés esetben lehet létjogosultsága (pl. vezető politikus, és társai) így az elején tisztázom, hogy a google alatt nem a SEO-t illetve SEM-et értem. Gugliztad már le magad? Idegen emberek esetében annyira egyértelmű, hogy beütöm a legismertebb keresőbe a nevet, de saját magát az ember veleszületett szerénységénél fogva automatikusan nem üti be. Pedig érdekes dolgok derülhetnek ki. Ha olyan nevünk van, ami nem igazán egyedi, akkor pláne érhetik érdekes lehet. Ha rosszul áll a szénánk, a keresőben, akkor jöhet az optimalizálás, vagyis, akár egy LinkedIn regisztráció megmentheti a nevünket és becsületünket a kereső-száműzetéstől és előkelőbb helyre emelheti.
Online ujjlenyomat
Elcsépelt frázis, de a lényeg mégis az, hogy nyomot kell hagyni az online világban. Ma már kevés, ha az egekbe emeljük magunkat az életrajzunkban, érdemes felmutatni valamit, amit büszkén lobogtathatunk. Mivel ajánlólevelet már ritkán kérnek, és leggyorsabb információforrás a web, érdemes ebben gondolkodni. Ha körülnézünk láthatjuk, hogy rengeteg tizenéves is blogol, twittel, vagy egyéb módját választja az önkifejezésnek, egyszerűen ott a kényszer, hogy nem lehet lemaradni. Legyen az blog, Tumblr, Posterous vagy bármi más, a lényeg, hogy műveljük rendszeresen, mert ez is rengeteget elárul rólunk, és egy-egy interjún lehet, hogy épp emiatt figyelnek fel ránk. És persze az a helyzet is simán előfordulhat, hogy, hé, Te írod ezt, komolyan? Mindig olvasom.
Webnévjegy
Ha még nem volt elég ez a rengeteg hely, ahová regisztrálhatsz, egészítsd ki mindezt, vagy váltsd ki egy webnévjeggyel. Itthon még kevésbé ismert, mégis számomra egyszerűségével annál lenyűgözőbb az about.me. Mintha csak egy kezdőlap lenne, egy nagy háttérfotó, a betűtípus is testreszabható, nincs túl sok mozgástér, de ahhoz éppen elég, hogy jól érthető és ízléses webnévjegyet alkossunk magunknak.
